Storaksz, styrax, avagy storax balzsam. A Kisázsiában, Szíriában és főleg Rhodos szigetén tenyésző Liquidambar orientalis Miller (Hamamclidaceae) terebélyes fa kérgéből vízzel kifőzött s összegyüjtött balzsam frissebb állapotban mézszerü összeállású, kevéssé nyúlós, szürkés vagy szürkés-barna; alacsony hőmérséknél sűrűbbé és feketés-szürke színűvé lesz, de nem szilárdul meg. Létezett a

18. században Storax liktárium és Storax ír. A tiszta Storax (Storax calamita) és a híg Storax (Storax liquida) később a Ph Hg. I és II-ben hivatalos volt.

Aloe tinktúra. A Ph. Hg. II., III. és IV.-ben volt hivatalos. Hashajtóként használták. Lásd még 

Extractum aloes.

A szenega (Polygala senega) Észak-Amerika mérsékelt vidékein honos növény, amelynek gyökere szenegagyökér vagy csörgőkígyógyökér néven ismert. Az irokéz indián törzs szeneka nevű csoportja kígyómarás ellen használta (nem sok sikerrel). Ma a gyökér főzetét vagy tinktúráját alkalmazzák légúti hurutos megbetegedésekben, mert csökkenti a köpet sűrűségét, segíti a felköhögést.

Szinonim elnevezése: királyi ír, felséges kenet. Olívaolajat, sárga viaszt, kolofont, faggyút és folyékony kátrányt, velencei és terpentint tartalmaz, de többmás összetétele ismert.

Kondurangótinktúra, azaz a Marsdenia condurango nevű dél-amerikai növény kérgének vizesalkoholos kivonata.

Az Acidum boricumot (bórsav) tartalmazó kenőcsöt gomba ellen, fertőtlenítő hatása miatt alkalmazták.

Alkotórészét képezi a Potio magnesiae citricae effervescens-nek. Ph. Hg. I.: Potio magnesiae citricae effervescens, pezsgő citromsavas kesereny-oldat, olvasztó citromvíz, hashajtó limonádé. Enyhe hashajtó volt.

Narancsvirág (Citrus sinensis). XVIII. századi eredetű felirat a székesfehérvári Fekete Sas patikamúzeumból.

Az Unguentum styracis colophonium /hegedűgyanta, lásd  Colpohonium/, cera flava /sárga viasz, lásd  Cera alba et flava/, szezámolaj és folyékony storax összetevőkből készült. Rüh ellen, illetve nehezen gyógyuló sebekre alkalmazták. Megjegyzendő, hogy a más összetételű Unguentum de

Styracae avagy Storax ír már a XVIII. században is ismert volt (Pozsonyi Taxa). A storax kenőcs Linimentum styracis néven (szezámolaj és tisztított folyékony storax 1 : 3 arányú elegye) hivatalos volt a Ph. Hg. II. és III.-ban. Lásd még  NP Balsam Styracis.

Az Aloe fajok tejnedve nagy koncentrációban tartalmaz hashajtó hatású vegyületeket. Ezek a vegyületek a bélfal izgatásával fejtik ki hashajtó hatásukat. Az aloe kivonatot (extractum) ma már csak alkalmankénti használatra javasolják, mivel hosszú távon komoly mellékhatások kialakulásával kell számolni. Az aloekivonat nem keverendő össze a növényből kinyerhető színtelen géllel: utóbbinak nincs hashajtó hatása, jellemzően kozmetikumok előállítására használják.